OH. MY. GOD. Annyira fingomnincs, mi is történik. Találkoztam R-rel tegnap. Már direkt lestem mamámék ablakából, megbeszéltük, hogy 17.50-kor találkozunk, ő pedig 45-kor már lent várt. :) 2 percre lakik onnan, ahonnan megbeszéltük, hogy találkozunk. Nekem meg csak le kellett mennem a kapu elé, és átmenni egy zebrán. :P Na mindegy.. Puszi-puszi, szokásos fagyott hangulat, plusz kitalálni, hogy merre menjünk, mit csináljunk. Végül sikerült. Sétálgattunk, aztán megláttunk kis idő után egy padot, és leültünk. Folyamatosan beszélgettünk, de már a második mondata körülbelül az volt, hogy ha bármi kérdésem van, nyugodtan bombázzam, ameddig csak bírom. Nem kellett volna mondania persze, mivel elég határozott személyiség vagyok. Ha valami érdekel, megkérdezem. Ha valamit közölni akarok, közlöm. Ezt a tulajdonságomat mellesleg nagyon szeretem.. Na de mindegy. Tehát beszélgettünk, és szóbakerült, hogy nagyon sok görcs van a hátamban, és el kéne mennem egyik ismerősünkhöz masszíroztatni. Erre meg:
 -Háát, nekem is van egy ismerősöm, aki nagyon jól tud masszírozni.. :DD
 - Oh, tényleg? Az jó.. :)))
 - Bizony. Majd beajánlak. :D Már írtam is egy e-mailt, nemsokára érkezik a válaszlevél. :P
 - Oké, én türelmes vagyok.. :DD
Aztán mindketten felnevettünk.
 - Hoppá. Már válaszolt is, és igen, szívesen megmasszíroz. :D
 - Add át neki, hogy örök hálám.. :P
Tehát elbolondoztunk. Aztán egy idő után már kezdtük érezni, hogy oda fog fagyni a sggünk a padhoz, ezért elindultunk még egy picit sétikálni. Én meg megkérdeztem, hogy még mindig úgy gondolja, hogy akarja ezt az egészet, vagy esetleg azáltal, hogy most személyesen is beszélünk, esetleg máshogy látja a dolgokat.. Erre azt a választ kaptam, hogy nem, abszolút ugyanúgy áll a dologhoz, ahogy ezidáig. Meg szeretné próbálni, mert szerinte már azért jóval érettebbek vagyunk, mint 3-4 éve, és jobban tudnánk kezelni egy-két helyzetet, esetleges problémát. Aztán visszakísért a mamámhoz, ott pedig rohadtul zavarban voltunk mind a ketten, mivel anno elhívott annak az írósulinak a felolvasóestjére, ahova járt, azután pedig ottaludtam a mamámnál.. ő pedig ugye elkísért. Hát ahogy az a filmekben lenni szokott, amint kidugtuk az orrunkat a felolvasóest helyszínéről, elkezdett szakadni az eső. Szenvedtünk egy félig törött, ócska esernyővel, amíg nem jött a villamos. Felszálltunk, és leültünk egymással szemben lévő két helyre. Rákönyökölt a térdére, és csak fürkészte az arcomat, én ugyanezt tettem. Közelebb hajolt, mutatójjával megérintette az állkapcsomat, feljebb emelve ezáltal a fejem, majd megcsókolt. Leszálltunk a villamosról, még hátravolt egy kis séta a mamámékig, és mire odaértünk, szarrá áztunk. Beálltunk a kapu alá, és ismét megcsókolt. Esküszöm, ugyanúgy nézett ki a történet, mint a romantikus filmekben. Elkééépesztően!! :D Nem hittem el. Na de akkor vissza a jelenbe. Amint már írtam, a mamámék kapujában eléggé zavarba jöttünk mind a ketten.. Valószínűleg az előbb leírt kis történet miatt. Beütöttem a kódot, ő pedig kinyitotta nekem az ajtót, tartotta, én beléptem rajta, ő pedig elkezdett integetni nekem.. de én nem hagytam :DD Megtartottam a kaput, és nyomtam az arcára két puszit. A második kicsit érzelmesebbre sikeredett a kelleténél, de hát mindegy. Tehát most itt tartunk.. :D Aztán majd meglátjuk, mi sül ki ebből az egészből. Nem igazán lenne ellenemre, ha nekifutnánk mégegyszer.. :/ :)